Élj és tanulj! * Lebe und lerne!

Beszélgetés az otthontanulásról * Gespräch über Bildung zu Hause

2011-10-03T07:55:00.000-07:00

Összehoztunk újra egy találkozót. Nagyon lenyűgözött a meghívott vendég beszámolója. Két otthon tanult gyermeke van, mint a ketten már felnőttek. Nagy élmény volt számomra, mert eddig nem találkoztam személyesen egy természetes tanulás követőjével, aki gyerekei már felnőttek! Még nagyobb öröm volt, amikor megtudtam, hogy természetesen tanultak gyerekei, mert erről egészen addig, amíg nem találkoztunk, nem tudtam pontosabbat. Sokan voltunk, közöttünk három otthontanulós család, aki gyerekei már tankötelesek, a többünknek még kisebb gyerekei vannak, és volt köztünk olyan is, akinek gyerekei Waldorfba járnak. Öt további család nem tudott eljönni, három köztük otthontanulók, egy elégedetlen az iskolával, és egynek még kicsi a gyereke. Ezt azért írom le, mert boldogan észlelem és meg szeretném osztani az olvasóval is, hogy egyre többen vagyunk :-).

Sok volt a jelenlévők kérdése is hozzánk aktuálisan otthontanuló szülőkhöz. Talán ami a legkevésbé elképzelhető, az az, hogy hogy néz ki egy otthontanuló mindennapja. Erre ugy-e nincs egy válasz, mert ahány nap, annyi válasz. Ezért kezdtem ezt a blogot is írni. Nem hogy mi egy olyan nagyon tipikus otthontanulós család lennénk, de mégis, legyen az érdeklődőnek egy elképzelése. De talán olyan nincs is, A tipikus otthontanulós család, mert annyi fajta otthontanulás, ahány család gyakorolja azt.

Wir haben wieder ein Treffen organisiert. Ich war begeistert vom Erlebnisbericht des eingeladenen Gastes, eines Vaters, dessen erwachsene Kinder beide natürlich gelernt haben. Es war für mich ein grosses Erlebnis, bis anhin habe ich keine Anhänger der Unschooling Bewegung persönlich getroffen, dessen Kinder schon erwachsen sind. Es war eine noch grössere Freude, als ich erfahren habe, dass seine Kinder natürlich gelernt haben, denn bis zum Treffen wusste ich nicht genau, wie seine Kinder aufgewachsen sind. Wir waren viele, unter uns drei Familien, dessen Kinder das Alter der Bildungspflicht schon erreicht haben. Mehrere Familien waren anwesend mit noch kleineren Kindern, und es war unter uns auch eine Familie mit Kindern in der Waldorf Schule. Fünf Familien konnten nicht kommen, drei davon Familien, welche Bildung zu Hause praktizieren, eine Familie, welche mit der Schule unzufrieden ist, und eine mit einem kleinen Kind. Dies schreibe ich, weil ich glücklich feststelle, und dies mit dem Leser teilen möchte, dass wir immer mehr werden :-).

Es gab viele Fragen auch an uns eben aktuell Bildung zu Hause praktizierende Eltern. Vielleicht am wenigsten vorstellbar ist, wie so eine Familie ihren Alltag verbringt. Darauf gibt es nicht eine Antwort, den wie viele Tage, so viele Antworten. Deswegen habe ich auch angefangen, diesen Blog zu schreiben. Nicht, dass wir so eine typische unschooling Familie wären, aber trotzdem, der Interessierte sollte eine Vorstellung davon kriegen. Aber vielleicht gibt es sie auch nicht, DIE typische Unschooling Familie, weil es gibt so viele Arten Unschooling gibt, wie viele Familien Unschooling praktizieren.

Tanyakeresés * Suche nach einer Farm

2011-02-24T07:29:00.000-08:00

Januárban megnéztünk néhány helyet, ahová a közösségi tanyánkat el tudnánk képzelni. És meg is néztük Eördögh András tanyáját, hogy tanuljunk is másoktól. Napokig utána még tartott a varázs! Alig várjuk, hogy megtaláljuk mi is helyünket!

Im Januar haben wir einige Orte besucht, wo wir uns unsere Gemeinschaftsfarm vorstellen könnten. Wir haben auch die Farm von Eördögh András besucht, damit wir auch von anderen lernen. Noch Tage danach dauerte der Zauber an! Wir können es kaum erwarten, unseren Ort zu finden!

Lemegy a láz * Das Fieber geht zurück

2011-02-22T02:58:00.000-08:00

Hónapokig tartott, a playmobil láz. Semmi más nem volt érdekes, de semmi. Playmobil várak, sárkányok, kalózok, tündérek, állatok, állatklinika... aztán mind ez a you tube-on is. Kiegészítve a playmobil.com-on lévő játékokkal. És ez most nem playmobil promóció akar lenni :-). Tél volt, kimenni nem akartak, vagy alig. Ezt nehezteltem nagyon. Mondták, hogy majd tavasszal, ha jobb lesz az idő. Én mindig azt gondoltam, hogy a gyerekek imádnak kint lenni, bármikor, ha fúj, ha esik. Na, ez nem így van itt. Tanulok én is, minden nap újat. És félreértés ne essék, járunk társaságba, barantára, táncházba, kirándulunk tanyanézés közben, csak nehéz kirobbantani a gyerekeket a lakásból, nagyon izgalmas itt minden.
Most úgy tűnik megy le a láz egy kicsit. Újra rajzolnak, Csongi tegnap este az ágyban olvasott nekünk, mondatokban! Lassan, bizonytalanul, de fejlődött ez a tudása is, anélkül, hogy észrevettük volna. És sok filmet az interneten németül és angolul nézik, nyelveket is tanulnak közben.

Monate hat es gedauert, das Playmobil Fieber. Nichts anderes war interessant, aber nichts. Playmobil Burgen, Drachen, Feen, Tiere, die Tierklinik... dann all dies auf You tube. Vervollständigt mit Spielen auf playmobil.com. Und das will jetzt keine Playmobil Promotion sein :-). Es war Winter, nach draussen wollten sie nicht, oder kaum. Das war für mich sehr schwierig. Sie vertrösteten mich auf den Frühling. Ich dachte immer, Kinder lieben es, draussen zu sein, in jedem Wetter,wenn es weht, wenn es regnet. Tja, das ist hier nicht so. Ich lerne, jeden Tag neues. Und bitte missversteht mich nicht, wir sind oft in Gesellschaft, gehen ins Barantatraining, ins Tanzhaus, wegen unserer Suche nach einer Farm sind wir auch oft in der Natur. Aber es ist schwierig, die Kinder aus dem Haus zu locken, es ist hier einfach sehr spannend.
Es sieht so aus, dass das Fieber runtergeht, ein wenig. Wieder wird viel gezeichnet. Und Csongi hat uns gestern im Bett vorgelesen, in Sätzen! Langsam, unsicher, aber auch dieses Wissen hat sich weiterentwickelt in den letzten Monaten, ohne, dass wir es bemerkt hätten! Und die Filme, viele sind in deutscher und englischer Sprache, auch diese lernen sie dabei.

Téves következtetés * Fehlschluss

2010-12-14T06:51:00.000-08:00

Nemrég valaki írta az "Unerzogen" levelezlősistán, nem szó szerint, hanem értelemszerűen: ez olyan, mintha valaki furulyázna, miközben nézünk egy szép naplementét. Nem következménye a naplemente a furulyázásnak, de van, aki összekötni, és következménynek tekinti. A tanulás és az iskolábajárás is ilyen. Azt gondolják sokan, hogy azért, mert iskolában járunk, tanulunk. Pedig tanulunk és iskolába járunk. A tanulás nem az iskolábajárás következménye, hanem az agy természetes jelensége, olyan, mint a naplemente földünk természetes jelensége.

Ein Schreiber auf der Unerzogen Mailingliste hat kürzlich bemerkt, ich zitiere nicht, sondern berichte dem Sinn nach: es ist, als ob jemand zum Sonnenuntergang Flöten spielt. Die zwei Ereignisse sind nicht kausal verknüpft. So ist das mit den Besuch der Schule und dem Lernen. Viele denken, dass wir lernen, weil wir zur Schule gehen, dabei gehen wir zur Schule und lernen. Das Lernen ist nicht die Folge vom Schulbesuch, sondern eine natürliche Tätigkeit der Gehirns, wie der Sonnenuntergang ein natürliches Ereignis auf unserer Erde ist.

Az iskoláról * Über die Schule

2010-11-12T10:11:00.000-08:00

Igaz, itt nem akarjuk kritizálni az iskolát. A látogatása lehet egy mehető út. De azért ezt muszáj, ma kaptam e-mailben egy barátnőmtől:

Földes László az Iskoláról

"Az iskola előtti sarkon föltenni az úttörőnyakkendőt
Megköpdösni és a nadrág szárába törölni a cipő orrát
A Tudás Háza helyett belépni a Rend Börtönébe
Ráülni az elsősök között a futószalagra
Majd nyolcadik végén hazugságok vécépapírjába csomagoltan
Lepottyanni és eltűnni a társadalomban"

(Hobó, A Csavargók tízparancsolata, a harmadik parancsolat)

Eigentlich wollen wir hier die Einrichtung Schule nicht kritisieren. Ihr Besuch kann durchaus ein gehbarer Weg sein. Aber dies ist ein Muss, ich kann nicht anders, habe es heute von einer Freundin per e-mail gekriegt:

Földes László über die Schule

"An der Ecke vor der Schule das Halstuch der Kommunistenjugend anziehen

Die Spitze der Schuhe bespucken und am Hosenbein reiben

Anstatt des Hauses des Wissens in das Verlies der Ordnung eintreten

Als Erstklaessler aufs Förderband sitzen

Dann am Ende der achten Klasse, eingepackt ins Toilettenpapier der Lügen,

Runterfallen und in der Gesellschaft verschwinden"

(Hobó, Die zehn Gebote der Rumtreiber, das dritte Gebot)

Playmobil láz * Playmobil Fieber

2010-11-12T09:53:00.000-08:00

Itt vagyunk, mostanában Playmobil lázban. Már több hete tart, semmi mással nem foglalkoznak a gyerekek, csak szerep-játékoznak a kis figurákkal, várjátékok, csaták, családi élet. Majd küldök fotót a kis mankóktól, mennyi mindenféleképpen már átrendezték lakásunkat. De most ezt a youtube-os kis csodát szeretnénk megosztani olvasóinkkal.http://www.youtube.com/watch?v=J-v0kUCjJrQ
Nagy a vágy, hogy legyen a kis figuráknak egy ilyen hajójuk. Nekivágtunk... persze főleg én barkácsolom, a gyerekek nem érnek rá... mert hív a játék.

Hier sind wir, im Playmobil Fieber. Schon seit mehreren Wochen, die Kinder machen nichts anderes, sie spielen Rollenspiele mit den kleinen Figuren, Burgspiele, Schlachten, Familienleben. Ich werde auch Fotos schicken, wie die Figuren sogar schon unsere Wohnung mehrer Male umgebaut haben. Aber jetzt möchten wir mit unseren Lesern dieses kleine youtube Wunder teilen: http://www.youtube.com/watch?v=J-v0kUCjJrQ
Gross ist die Sehnsucht der Kinder, ihren Figuren auch so ein Schiff zu bauen. Also begannen wir mit dem Nachbasteln... natürlich vor allem ich, die Kinder haben keine Zeit... das Spiel ruft.

Könyvek az Unschoolingról * Bücher über Unschooling

2010-02-13T07:55:00.000-08:00

Végre megrendeltem azt sok könyvet a témában a tavalyi év végén, a legtöbb meg is érkezett, nagyon élvezem őket. Pld. Valerie Fitzenreiter könyvét.
Itt lehet megnézni:
The Unprocessed Child, LIVING WITHOUT SCHOOL

Egy edesanya ír magáról és a lányáról, aki nem járt iskolába. Arról, hogy miért volt, milyen volt, es hogy most milyen, amikor már felnőtt. Élvezem minden oldalát. Nem is azért, mert megerősítésre vágyom. Abban biztos vagyok, hogy jó úton járunk. A mi saját utunkon. Ami nem jó, hogy nem vagyunk sokan, vagy legalább néhányan a közvetlen környezetünkben, akik ezen az úton járnak. Azért fontos nekem, hogy elolvassam ezeket, hogy tudjam, hogy mások is így gondolják, mások is így látják a világot. Szeretném egy idézettel szolgálni az olvasót, de Valerie Fitzenreiten minden szava fontos!

Nagyon ajánlom minden érdeklődőnek. Hallottam innen onnan, hogy érdeklődnek szülők az otthontanulás, azon belül az unschooling iránt. De még nem nagyon hallottam, hogy eldöntötte vólna valaki azok közül, hogy otthon és az életben tanuljon gyereke, tantervek nélkül. Mindenkinek szívből ajánlom, tovább érdeklődjön, olvasson, találkozzon másokkal, és/vagy jöjjön el a mi találkozóinkra. Hálás vagyok és tudom, hogy mindig is az leszek, hogy találkozhattam az unschooling gondolatával.

Ende letzten Jahres habe ich endlich die vielen Bücher über das Thema bestellt. Die meisten sind auch schon angekommen. Ich geniesse es sehr, sie zu lesen. Z.B. Valerie Fitzenreiters Buch: The Unprocessed Child: LIVING WITHOUT SCHOOLING

Eine Mutter schreibt über sich und ihre Tochter, die nicht zur Schule ging. Sie beschreibt warum es so war, wie es war, und wie es heute ist, mit ihrer erwachsenen Tochter. Ich geniesse jede Seite. Nicht, weil ich Bestaetigung brauche. Ich bin mir ganz sicher, den für uns richtigen und guten Weg eingeschlagen zu haben. Was nicht gut ist, dass in unseren nahen Umgebung nicht viele, oder wenigstens einige diesen Weg gehen. Deswegen tut es mit mehr als gut, die Bücher dieser Art zu lesen. Dann weiss ich wieder, dass ich nicht alleine bin mit meinen Gedanken über das Schicksal von Kindern und diese Welt. Ich würde Valerie Fitzenreiten hier zitieren, aber ich müsste das ganze Buch hier niederschreiben. Ich kann nichts weglassen. Mit jedem Wort hat sie wichtiges zu sagen!

Ich kann das Buch jedem Interessierten empfehlen. Ich höre von hier und dort, dass sich Eltern für das Lernen zu Hause interessieren. Aber ich höre selten, dass sich diese Eltern dazu entschieden haben, ihr Kind zu Hause und im Leben, ohne Lehrplaene lernen zu lassen. Ich empfehle jedem von Herzen, sich weiter für das Thema zu interessieren, Bücher darüber zu lesen, an Treffen teilzunehmen, an unsere Treffen zu kommen! Ich bin sehr dankbar, und ich weiss, ich werde immer dankbar sein, dass ich mit dem Unschooling in Berührung gekommen bin!

Farsang * Fastnacht

2010-02-07T08:34:00.000-08:00

A gyerekek IMÁDNAK beöltözni. Nem csak a farsangi időszakban, hanem az év minden szakában, és a nap minden szakjában. Emiatt évekkel ezelőtt berendeztünk egy szekrényt, amiből bármikor kiszedhetnek jelmezeket és más tárgyakat. Idővel megtelt a szekrény, nem is főleg jelmezekkel, hanem kendőkkel. Kendők mindenféle anyagból, mindenféle nagyságban. Ezeket gyakran használják arra, hogy beöltözzenek, de gyakran más játékokhoz is.

Szerintem nem véletlen, hogy a pszichológia is felfedezte a pszichodrámát magának, mint hatásos terápiás módszer. Szerepjátékokban feldolgozza az ember az érzelmeket, amelyek a mindennapokban nem találnak utat kifelé. A félelem pld. ragadozó állat formájában talál magának kiutat, és felszabadítja a lelket e nyomasztó emóciótól.

Anyának még van testfestéke, amivel régen mint táncos nagy művész akart lenni. Ki gondolta akkor, hogy majd a gyermekeimet fogom vele festeni! Nagyon élvezem! És mennyire élvezem azokat a gyönyörű macskákat! Nem is tudtam, hogy mennyire kimunkált mintájú mindegyikük mintája! Hihetetlen! Kisfiam kedvenc könyvei a ragadozó emlősökről szólnak. Nem is tudtam, hogy a fekete párduc nem is külön macskafajta, hanem a leopárdnak egy színváltozata. Az egyik szőrpigment túltengése okozza, megfelelő megvilágításban látható is a leopárdra jellemző mintája! Én is tanulok, és tanulok, és tanulok...

Ich habe noch Körperfarben, welche ich noch in meinem Leben als Taenzerin gekauft habe. Wer haette damals gedacht, dass ich damit eines Tages meine Kinder bemale?

Ich geniesse es sehr! Und ich geniesse diese wunderschönen Katzen! Ich wusste gar nicht, wie ausgeklügelt die Muster dieser Tiere sind! Unglaublich! Die Lieblingsbücher meines Sohnes sind Bücher über Raubtiere. Ich wusste gar nicht, dass der schwarze Panther gar keine eigene Katzenart ist, sondern eine Farbvariante des Leoparden, dessen Fell von der Überzahl eines Fellpigmentes schwarz wird. Bei bestimmter Beleuchtung sieht man sogar die Musterung des Leoparden. Auch ich lerne, und lerne, und lerne.

Die Kinder LIEBEN es, sich zu verkleiden. Nicht nur zur Fastnachtszeit, sondern zu jeder Jahreszeit, zu jeder Tages- und Nachtzeit. Deswegen haben wir vor Jahren einen Schrank eingerichtet, damit den Kindern jederzeit viele verschiedene Kostüme und andere Objekte zur Verfügung stehen. Und dahin wurden mit der Zeit allerlei Dinge gesammelt. Das meiste sind nicht mal Kostüme, sondern Tücher. Tücher aller Grössen, aller Art. Diese werden zum Verkleiden, aber auch zu anderen Spielen rege genutzt.

Ich denke es ist nicht Zufall, dass die Psychologie das Psychodrama als effektvolle Therapie entdeckt hat. In Rollenspielen werden Gefühle, die im Alltag kein Ventil finden, verarbeitet und ausgelebt.

Die Angst findet in Form einer Raubtieres den Weg hinaus, und so wird die Seele von dieser belastenden Emotion befreit.

Sok a hó! * Viel Schnee!

2010-01-31T07:09:00.000-08:00

A gyermek, es a felnőtt is, azért tanul, mert ember, és agya van, és nem azért, mert tanítja őt valaki valamire. Ez utóbbi a tanulásnak egy formája, miután a tanulni vágyó eldöntötte, hogy egy bizonyos személytől tudni akar valamit.

Das Kind, und ebenso der Erwachsene lernt, weil er ein Mensch ist, und ein Gehirn hat, und nicht, weil jemand ihm etwas lehrt. Das letzte ist eine Form des Lernens, welche stattfindet, wenn der Lerner entschieden hat, dass er von einer bestimmten Person etwas wissen möchte.

Új év - Neues Jahr

2010-01-16T02:22:00.000-08:00

Júniusban írtam utoljára? Sokminden történt azóta.
Az egyik idevágó esemény az az első otthontanulók találkozója Budapesten, ameylet októberben megtartottuk. Találkoztunk, beszélgettünk, es meghallgattuk Hintalan László János lélekemelő előadását az életiskoláról . Készülünk honlappal, amely szegítségével meg szeretnénk ismertetni az érdeklődőket a természetes tanulással, és amin Hintalanról és életiskolájáról is írni fogunk.
Most egyenlőre idemásolom az újévi lapunkat, és megigérem, főleg magamnak, hogy jelentkezem!
Ich habe im Juni zuletzt geschrieben? Seither ist viel geschehen!
Ein Ereignis, welches hierhin gehört, ist das erste Treffen von ungarischen Familien in Budapest, die Bildung Zuhause praktizieren. Wir haben László János Hintalan eingeladen, der seine inzwischen schon erwachsenen Kinder in den 90-er Jahren zuhause und im Leben lernen liess, und eine Stiftung Lebensschule gründete. Wir arbeiten an einer ungarischen Website, die über natürliches Lernen berichten will, und auch über die Lebensschule von Hintalan wird zu lesen sein. Jetzt aber erstmal unsere Neujahrskarte, und ich nehme mir fest vor, diese Jahr wieder vermehrt hier zu erscheinen!

A szülő is tanul * Auch die Eltern lernen

2009-06-02T09:47:00.000-07:00

Már régen nem írtam, pörög az élet.
Újabb képzést tartottam februárban, most már 23 hordozókendő tanfolyamvezető LANA van Magyarországon: www.hordozokendo.hu!
Nem csak a képzés jelentett nagy felkészülést, hanem utána a csoportunk összekovácsolása, ápolása, továbbképzése interneten és személyes találkozókon is. Ez folyamatos, és meg kell jól gondolnom, hogy mire fordítok mennyi időt. Nem azért mert sajnálom az időt, amit ebbe az ügybe fektetek, hanem azért, mert annál kevesebbet vagyok a gyerekekkel! Igaz, hogy itt vagyunk egy térben, de ha folyton e-maileket írok a tanfolyamvezetőknek, folyamatosan szervezem a Beli Bubás dolgokat, akkor bizony a figyelmem máshol van. Sokszor a gyereknek elég, ha testben jelen van az anya, elég ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és oldottan tudjon játszani és a világot felfedezni. Ha viszont kell a figyelem, a hozzáfordulás, a szeretet, akkor nem elég. Akkor anya megosztja a figyelmét, abbahagyj mindent, amit éppen csinál. Az sem jelent még nagyobb bajt, de ha 1000 ilyen van egy nap, akkor estére bizony kezd felgyűlni a feszültség, mert sok minden ott marad félben. Ezen kell dolgozzak, hogy erre jobban figyeljek. Meg kell tanuljam, jobban meg kell szervezzem magam. Én is tanulok ezen a szabadon tanulói úton haladva, tanulom a munkámat, megismerem jobban gyerekeimet, és magamat is...

Ich habe schon lange nicht mehr geschrieben. Es lebt sich intensiv.
Ich habe wieder eine Ausbildung gehalten im Februar, nun sind wir schon 23 Tragetuch Kursleiterinnen LANA hier in Ungarn: www.tragetuch.ch, unsere Site in ungarischer Sprache: www.hordozokendo.hu!
Es war nicht nur die Ausbildung selber, die viel Zeit für die Vorbereitung beanspruchte. Auch die Arbeit danach für Zusammenhalt, Pflege und Weiterbildng der Gruppe online und bei organiserten Treffen beanspruchten meine Energie und Aufmerksamkeit. Dies wird wohl so bleiben, und ich muss mir gut überlegen, wieviel Zeit und Energie ich in diese Arbeit stecke. Die Zeit ist mir nicht Schade, aber ich bin umso weniger mit meinen Kindern zusammen! Wir sind zwar hier zusammen in einem Heim, oft sogar in einem Raum, aber wenn ich den Kursleiterinnen dauernd e-mails schreibe und Treffen organisiere, dann ist meine Aufmerksamkeit ganz woanders. Oft ist es den Kindern auch recht, wenn ich nur körperlich hier bin, dann wissen sie sich in Sicherheit und können gelöst spielen und explorieren. Wenn sie aber Aufmerksamkeit, Zuwendung und Liebe brauchen, ist es nicht genug. Dann teilt die Mutter ihre Aufmerksamkeit, und wenn sie mehr gebraucht wird, lässt sie liegen, was sie eben tut. Das an sich ist noch nicht problematisch, wenn sie dies aber täglich tausend mal tut, kommt gegen Abend eine gute Portion Spannung auf, weil vieles unerledigt bleibt. Darauf muss ich besser Acht geben. Ich muss lernen, dies zu vermeiden. Ich muss mich besser organisieren. Auch ich lerne auf diesem unschooling Weg, ich lerne viel über meine eigene Arbeit, ich lerne meine Kinder besser kennen, ich lerne mich besser kennen...

Csongor ír * Csongor schreibt

2009-02-16T01:44:00.000-08:00

Múlt héten Csongi megmutatta nagy örömmel, hogy segítség nélkül leírta, hogy "Apa". Egy másik lapon látom, hogy azt írta, hogy "Csongr". "Jaj", mondja csalódottan, "elfelejtettem az o-t odaírni". Még egyszer odaírja fölé, hogy "Csongor". Közösen örülünk a sikernek! A tanulás maga nagy öröm! Kár lenne, ezt a belűről fakadó örömöt megölni! Mert ez az, ami történik, ha megjutalmazzuk a tanulási eredményeket. Lassan de biztosan aztán a gyerek már csak a pontokért, a jó bizonyítványért és az elismerésért tanul. Végleg olyan érzése támad, hogy csak akkor értékes és szeretik, ha jó eredményeket hoz haza. Majd ez az érzés kíséri egész életén keresztül. Ha emellett megérezheti, hogy mi a feltétel nélküli szeretet, akkor nem annyira fenyeget ez a veszély, mégis, kevés idő marad a jó eredmények hajszolása mellett, hogy megérezze a feltétel nélküli szeretetet.

Nem kell a gyereket megjutalmazni, ha úgy viselkedik, ahogy nekünk tetszik. Jutalom nélkül is olyant csinál, mert az öröm maga a jutalom. És ez az öröm a mozgató rugója annak, hogy újra csinálja azt, ami örömöt okoz, és végül annak is, hogy tanuljon. Ez természetesen működik, szépen magától, használni kell ezeket a természetes tulajdonságainkat, és bízni kell bennük.

Ez nem azt jelenti, hogy ne örüljünk a gyerekkel, ha sikerül neki valami! Azt jelenti, hogy ne dicsérjük meg a gyereket abból a célból, hogy majd később megint viselkedjen ilyen általunk kívánt módon.

Arról akartam csak írni, hogy hogyan tanul Csongi írni. És hogy olvasni is tud. Igazából nem tudom, hogy mennyit tud emlékezetből, amikor olvas nekünk címeket és egyszerű mondatokat, és mennyire értette meg, hogy a betűk egymás után hogy képeznek szavakat. De nem mindegy? Megtanul olvasni és írni, anélkül, hogy mi megmondjuk neki, hogy ezt meg kell tanulni.

Ugyanazon a napon, hogy Csongi először ír segítség nélkül, Hajkának kiesik negyedik tejfoga. Hogy megy az idő… most már kinőnek azok a fogai, amelyek majd remélhetőleg egész életében kísérni fogják.

Letzte Woche zeigte mir Csongi hocherfreut, dass er ganz alleine "Apa" (Vater) geschrieben hat. Auf einem anderen Blatt sehe ich "Csongr". "Oh", meint er etwas enttäuscht, "ich habe hier das o vergessen". Also schreibt er nochmal "Csongor" darüber. Zusammen konnten wir uns gemeinsam freuen. Das Lernen selbst macht Spass, riesen Spass! Es wäre schade, wenn wir diese Freude, die von innen kommt, zerstören würden. Denn genau das passiert, wenn wir Lernerfolge belohnen. Ganz allmählich arbeiten die Kinder nur noch für die Punkte, für die Noten, für das Ansehen, und dann letztendlich erhalten sie das Gefühl, dass sie nur dann etwas Wert sind und geliebt werden, wenn sie gute Leistungen bringen. Wenn das Kind daneben bedingungslose Liebe erfährt, ist diese Gefahr nicht so gross, dennoch bleibt neben dem andauernden Streben nach guten Leistungen nur noch wenig Zeit, bedingungslose Liebe zu erfahren.

Wir müssen unsere Kinder nicht belohnen, wenn sie etwas tun, was uns gefällt. Sie tun es auch ohne Belohnung, weil die Freude daran die Belohnung ist. Und diese treibt den Menschen an, weiter das zu tun, was Freude macht, und schliesslich lernt er dabei. Die Natur hat dies wunderbar eingerichtet, wir müssen dies nur nutzen und der Natur vertrauen.

Das heisst nicht, dass wir an dieser Freude, die das Kind erfährt, nicht teilhaben sollen. Was ich meine ist, dass wir das Kind nicht loben müssen, mit dem Ziel, dass es dann später mal wieder dieses, von uns erwünschte Verhalten zeigt.

Ich wollte eigentlich über das Schreiben schreiben :-) Csongor beginnt auch zu lesen. Wobei ich immer noch nicht wirklich weiss, was er versteht, und was er aus dem Gedächtnis weiss, wenn er uns Titel und einfache Sätze vorliest. Ist doch auch unwesentlich, er wird lesen und schreiben können. Und dies ohne, dass wir ihn dazu anleiten müssen.

Am gleichen Tag, wie Csongi das erste mal ganz alleine schreibt, verliert Hajka ihren vierten Milchzahn. Wie die Zeit vergeht... jetzt kriegt sie schon die Zähne, die sie dann hoffentlich ihr ganzes Leben begleiten werden.

Fényképezőgép * Fotoapparat

2009-01-19T01:31:00.000-08:00

Hét év nagy szám, ezért gondoltunk egy nagyobb értékű ajándékra. Hajnalka az utóbbi évben felfedezte a fényképezkedést, es így ez lett a gondosan kiválasztott ajándék: Hajka első fényképezőgépe. Nagy örömmel, többször naponta is megragadja gépét, és testvéreivel fotóznak, és videókat is készítenek. Tegnapelőtt letöltöttük az első adag képet és videót a picasa programba, a vörösszemeket kezdtem kijavítani. Hajka jól megfigyelte, és akarta csinálni ő maga. Amikor megint odamentem hozzá, látom, hogy vágja ki a képeket, közepére helyezi a fő tárgyat. Saját maga fedezte fel a funkciót a programban. Kritikus a képeivel, ami nem jó, azt kidobja, ami majdnem jó, azt kijavítja.

Kedvenc képünk, Hajka csinálta, belül tükröződik a villamos belseje Zolival, Bogival a hátán.

Unser Lieblingsbild, von Hajka fotografiert: Das Innere des Trams mit Zoli und Bogi auf seinem Rücken, draussen Strassenleben.

Sieben Jahre, eine spezielle Zahl, deshalb dachten wir an ein Geschenk mit grösserem Wert. Im letzten Jahr hatte Hajnalka das Fotografieren entdeckt, so wurde das sorgfältig ausgewählte Geschenk Hajnalkas erster Fotoapparat. Mit grosser Freude, mehrmals am Tag nimmt sie ihr Gerät und gemeinsam mit ihren Geschwistern wird fotografiert, und auch Videos werden gedreht. Vorgestern haben wir die erste Ladung Fotos und Videos auf den PC in das Picasa Program geladen, und ich begann, die roten Augen zu korrigieren. Hajka hat gut aufgepasst, und nach einer Weile wollte sie es selber machen. Als ich einige Zeit später schaute, was sie tut, sehe ich, wie sie die Bilder schneidet, das Hauptobjekt in die Mitte bringt. Sie hatte die Funktion im Program selber entdeckt. Sie ist kritisch mit ihren Bildern, die, die nicht gut sind, werden gelöscht, die Bilder, die beinahe gut sind, werden korrigiert.

Hét év * Sieben Jahre

2009-01-19T01:12:00.000-08:00

Még tavaly nagy eseményben volt részünk, hét éve vagyunk szülők férjemmel, hét éve vagyunk házasak, hét éves lett elsőszülött kislányunk. Előbb a családban, majd két napra rá barátainkkal is megünnepeltük.

Es war noch letztes Jahr, als wir an einem grossen Ereigniss teilhatten, seit 7 Jahren sind wir Eltern, seit 7 Jahren sind wir verheiratet, unsere erstgeborene Tochter wurde 7 Jahre alt. Zuerst feierten wir im Kreis der Kernfamilie, dann zwei Tage später mit Freunden.

A számok világa * Die Welt der Zahlen

2008-12-27T10:51:00.000-08:00

Még mindig a számok nagyon foglalkoztatják a két nagy gyereket. Rendet akarnak találni ebben a nagy ismeretlenben. Teljesen maguktól. Nem kell őket ehhez motiválni. Mert meg akarják ismerni a világot. Én magam valamikor az egyetemi tanulmányaim során felfedeztem, hogy a matematika egy csodálatos tudomány, ami által az ember a világot igyekszik megérteni. Egészen addig egy iskolai tantárgy volt számomra, aminek nem volt köze az igazi élethez. A gyerekeimnél most azt látom, hogy teljesen természetesen a világ megértéséhez használják a számokat. És mint mindig, ez a tevékenység sem válsztható szét az egésztől. Számolnak a sütésnél, a rajzolásnál, a szerepjátékok közben, amikor néznek fényképeket vagy buszozunk...összeadnak, levonnak, szoroznak... mennyiségeket és azok részét képeznek...

Minden olvasónknak békebeli és fényes Új Évet kívánunk!

Es sind immer noch die Zahlen, die die beiden grossen Kinder sehr beschäftigen. Sie wollen eine Ordnung finden in diesem grossen Unbekannten. Und sie tun dies ganz von selber. Man muss sie nicht dazu motivieren. Weil sie die Welt kennenlernen wollen. Ich habe irgendwann während meinem Universitätsstudium entdeckt, dass die Mathematik eine faszinierende Wissenschaft ist, mit deren Hilfe der Mensch versucht, die Welt zu verstehen. Bis zu dieser Entdeckung war es ein Schulfach ohne Bezug zum wirklichen Leben. Bei meinen Kindern sehe ich nun, dass sie ganz natürlich durch die Welt der Zahlen die Welt, die sie umgibt, verstehen wollen. Und wie immer, ist auch diese Tätigkeit nie losgelöst vom Ganzen. Sie zählen beim Backen, beim Zeichnen, beim Rollenspielen, beim Fotos anschauen, beim Lesen oder beim Busfahren... sie zählen zusammen, subtrahieren, multiplizieren, bilden Mengen und Teilmengen...

Wir wünschen unseren Lesern ein friedliches und lichtvolles Neues Jahr!

Életjel * Lebenszeichen

2008-11-24T03:53:00.001-08:00

Na, itt vagyunk. Izgalmas időszakunk volt, sok minden történt. Majd be akarok számolni utólag ezekről. Most egyenlőre csak egy életjelet adunk. Tanulunk. Nap mint nap, sokat. Tankönyvek nélkül, tanmenet nélkül. Az életben van a tanmenetünk, a felmerülő igények és témák vezetnek a könyvekhez, amikből szintén tanulunk. A gyerekek számolnak. Számolnak, hogy mennyit kell aludni, amíg jönnek barátaink látogatóba, amíg megyünk mi hozzájuk, amíg jön a Mikulás, amíg jön a Jézuska és amíg van a név- vagy születésnapjuk. Együtt összeszámoljuk, hogy ha Csonginak március 16-án van a születésnapja, és ma november 23-a van, akkor novemberben még 7 napot, decemberben 31 napot, januárban 31 napot, februárban 28 napot, márciusban 16 napot, összesen...113szor kell aludni, amíg Csongi 5 éves lesz. Hajka ahol számokat lát, kérdezi, hogy az mennyi, pld. 2 és 3 és 5 és 6, az mennyi? Nem összeszámolva kéri, hanem azt akarja tudni, hogy kétezer háromszázötvenhat. Együtt számolnak 100-ig, 1000-ig, tizes lépésben. 59 után nem mindig tudják, hogy mi jön. Ott segítünk, ahol kell, ahol kérik a segítséget. Németül is számolnak. Nagyon nagy az érdeklődés, nagy örömmel teszik mind ezt. Utasítások nélkül, maguktól, belülről. Nincs olyan gyerek, amely nem az önállóságra törekedne, a felnőtt életre készülne, ahhoz, hogy majd ő is továbbadja azt, amit tud az életről. Csodálatos és nagy öröm látni és átélni mind ezt gyerekeimmel. Bogica is számol, utánozza a nagyokat, miközben nach ugrásokat tesz a nyelv elsajátításában. Hajka Csonginak mutatja a betűket. Csongi írni készül. Elmondja amit szeretne, hogy felírjuk neki. Utána lemásolja. Írnak táblákat az utakhoz, amiket építenek papírból és ragasztóval az autóknak. A kis játékautók a nagy szenvedélyük. Minden márkát ismernek, Hajka kedvence egy régi típusú Citroen, Csongié a fehér és a barna Audi, Bogié a Smart: "Mááááárt!" Az utakhoz építenek házakat, mindenféléből. A fényképet Csongi csinálta.

So, hier sind wir. Wir haben eine ereignisreiche Zeit hinter uns, es ist viel passiert. Ich will im nachhinein davon berichten, vorläufig jedoch erst ein Lebenszeichen geben. Wir lernen. Jeden Tag, viel. Ohne Lehrbücher, ohne Stundenplan. Das Leben ist unser Stundenplan. Die augenblicklichen Bedürfnisse und Themen führen uns zu den Büchern, aus denen wir auch lernen. Die Kindern zählen. Sie zählen, wie viel wir schlafen müssen, bis unsere Freunde zu Besuch kommen, bis wir Freunde besuchen, bis der Nikolaus kommt, bis das Christkind kommt, bis ihr Namens- oder Geburtstag ist. Gemeinsam zählen wir zusammen, dass, wenn Csongi am 16. März Geburtstag hat, und heute der 23. November ist, wir 7 Tage im November, 31 im Dezember, 31 im Januar, 28 im Februar und 16 im März, zusammengezählt...113 mal schlafen, bis Csongi 5 Jahre alt ist. Hajka fragt, wo sie zahlen sieht, wie man diese aussprechen muss. 2 und 3 und 5 und 6 will sie wissen, nicht zusammengezählt, sondern zweitausend dreihundertsechsundfünfzig will sie hören. Zusammen zählen sie bis 100, von 100 bis 1000 in Zehnerschritten. Nach 59 wissen sie nicht immer, was kommt. Wir helfen, wo es nötig ist, wo sie nach Hilfe fragen. Sie zählen auch auf deutsch. Sie haben sehr grosses Interesse und grosse Freude, diese Welt kennenzulernen. Ohne Anweisungen, es kommt vom Kind, von innen. Es gibt kein Kind, welches nicht nach Eigenständigkeit strebt, nach dem Erwachsenensein, um dann selber das weiterzugeben, was es gelernt hat. Es ist wunderbar, und eine grosse Freude, dies mit meinen Kindern zu erleben. Auch Bogica zählt, sie ahmt die Grossen nach, während sie gerade grosse Sprünge im Spracherwerb macht. Hajka zeigt Csongi die Buchstaben. Csongi will schreiben. Es sagt, was wir ihm aufschreiben sollen, dies kopiert er dann. Sie schreiben Tafeln zu den Strassen, die sie aus Papier mit Klebestreifen basteln. Strassen für die Spielzeugautos. Diese sind jetzt ihre grosse Leidenschaft. Sie kennen jede Automarke, Hajkas Lieblingsauto ist ein alter Citroen, Csongis der weisse und der braune Audi, und Bogis der Smart: "Maaaaaart!" Zu den Strassen bauen sie Häuser, aus allen möglichen Materialien, welche sie finden können. Das Foto hat Csongi gemacht.

Rokonság * Verwandtschaft

2008-10-18T06:29:00.000-07:00

Kardkészítés a hetente megszervezett családi talalkozón
*
Schwertherstellung am wöchentlichen Familientreffen

Azért nem írtam, mert itt voltak Katiék. Kati gyerekeim nagynénje, én drága húgom. Persze gyerekeivel jött. Gyerekeim unokatestvérével, Szilárddal, ő 4 éves lesz november végén, és Aita babával, aki 8 hónapos. Unokaöccsém és unokahúgom. Nagyon kár, hogy két és fél hét után már el is mentek, olyan jó együtt lenni. Ez az idő épp elég volt ahhoz, hogy összeszokjanak a gyerekek. Kell ez az idő hozzá, és kellenek a konfliktusok, hogy kitalálják, hogy ki a vezér. Nem tudom, hogy kitalálták-e, de mintha már kevesebbet veszekedtek volna az idő vége felé. Amíg újra találkozunk, előröl kezdhetik... vagy nem? Biztos attól is függ, hogy mennyi idő telik el. Remélem nem tart túl sokáig, amíg újra együtt leszünk. Mit tanultunk főleg? Minden félét, de főleg szocializálódni :-) Igenis, iskolán kívül is lehet szocializálódni, sőt, főleg ott. Mert a gyerekek és a felnőttek egész nap együtt vannak. És ez az idő kell ahhoz, hogy kapcsolatok létrejöhessenek.

Ich habe lange nicht geschrieben, weil Kati hier war mit ihren Kindern. Kati ist die Tante meiner Kinder, meine teure Schwester. Szilárd ist der Cousin meiner Kinder, er ist bald 4 jährig, Aita, die Cousine meiner Kinder ist 8 Monate alt. Es ist sehr schade, dass sie nach zwei einhalb Wochen wieder nach Hause geflogen sind, diese Zeit war gerade genug dafür, dass sie sich aneinander gewöhnt haben. Dazu braucht es Zeit, und es braucht Konflikte, die gelöst werden. Die Konflikte sind dazu da, um den zu finden, der sie anführt. Ich bin mir nicht ganz sicher, ob sich wirklich schon jemand gefunden hat, auf jeden Fall wurden die Konflikte gegen Ende der zweieinhalb Wochen seltener. Bis wir uns wieder treffen, fängt alles wieder von vorne an... oder nicht? Es ist bestimmt auch davon abhängig, wieviel Zeit bis dahin vergehen wird. Ich hoffe, es wird nicht allzuviel Zeit vergehen. Was haben wir gelernt? Viel, sehr viel, vor allem zu sozialisieren :-) Oh ja, ausserhalb der Schule ist Sozialisierung möglich, genauer gesagt, vor allem da! Denn die Kinder und die Erwachsenen sind ungestört zusammen, den ganzen Tag. Diese Zeit ist nötig, um wirklich Kontakte zu knüpfen.

Egy hétfő * Ein Montag

2008-09-16T01:19:00.000-07:00

Leírok egy teljesen normális hétfőnk lefolyását. A tegnapi hétfőnkét. Legalábbis azt tervezem. Meglátjuk mi lesz belőle. Először én felkeltem, utána Bogica, aki szopizott egy jót, már nem emlékszem hol. Aztán elkezdett játszani. Mivel hogy én eldöntöttem, hogy hajat fogok mosni, a fürdőszobába jött ő is játszani. Elhozta a babáját. Ezek azért különleges pillanatok, mert ritkán van egyedül, ilyenkor megcsodálhatom, milyen elmélyültséggel és nyugalommal játszik. A harmadik, aki fölébredt, Hajnalka. Csatlakozott Bogi játékához. Babáztak együtt. Mostanában ez a reggeli közös játékuk, öltöztetik, viszik, fölkötik, hintáztatják, énekelnek a babáknak. A menő ének most Bogi hintáztatója: "híta, páta, neme gaja, gajaja...". Örülök minden percnek, mikor így együtt a lányok anyukát játszanak. Van mikor én is csatlakozom. Együtt énekelünk a babáknak.
Ha minden reggel el kéne mennünk, ezekre nem lenne idő.
Csongor szeret öltözködni. Mindig szép kell hogy legyen, főleg ha jönnek vendégek. Minden nap egy új kedvenc nadrágja van. Sokáig tart, míg elkészül, míg idő kerül a reggelire. Akkor már mindenki nagyon éhes, és ideges az éhségtől. De az első még mindig a játék, ha van lehetőség játszani, és ez otthon mindig van, elfelejtenek enni gyerekeim.
Közben megjöttek Zsuzsiék. Segítünk egymásnak, hogy nekünk anyáknak legyen egy kis idő a munkára (mintha a gyerekekkel való élet nem lenne tele munkával. Igazából nem akarom különválasztani a tevékenységeket munka- és anyaidőbe!). Jó volt találkozni, beszélgetni, reggelizni. Tegnap én kerültem sorra, lementem a számítógép elé dolgozni. Zsuzsi ebédet készített (=a konyhába dolgozott. Vagy azt a a szót hogy "munka" inkább egészen kihagynám).
A gyerekek együtt játszottak, szerepjátékot, tegnap boltost Misivel. Papírpénzt is gyártottak. Tornáztak a gyűrűkön.
Ez eddig a fél hétfőnk volt, nagyon finom volt az ebéd is, amit Zsuzsi készített, én is haladtam egy jót a munkámmal.
Hajnalka, de a többi gyerek is persze, tanult. Hogy mi mindent, azt csak sejthetjük. Hajnalkának írunk naplót. Egyúttal ez a tanulási dokomentáció az iskolák részére. A zugi iskolába benyújtott tantervek címeit írom mindig a bejegyzéscímkék mezőjébe.

Ich beschreibe hier einen ganz gewöhnlichen Montag. Den des gestrigen Montags. Auf jeden Fall plane ich das. Mal schauen, was dabei herauskommt. Zuerst bin ich aufgestanden, dann Bogica. Sie hat an der Brust getrunken, ich weiss nicht mehr wo. Dann spielte sie. Da ich mich entschieden habe, meine Haare zu waschen, kam sie auch ins Badezimmer, um zu spielen. Sie nahm ihre Puppe mit. Dies sind einzigartige Momente, da sie selten alleine ist. Ich staune, wie vertieft und mit welcher Ruhe sie spielt. Als dritte erwacht Hajnalka. Sie schloss sich Bogis Spiel an. Sie spielten zusammen. In letzter Zeit ist das ihr gemeinsames Spiel jeden Morgen: Puppen anziehen, tragen, aufbinden, schaukeln. Sie singen den Puppen Lieder. Das aktuelle Lied zur Zeit ist Bogicas eigene Schaukellied: "Híta, páta, neme gaja, gajaja...". Jede Minute dieser Mutterspiele ist für mich eine grosse Freude. Manchmal mache ich auch mit. Wir singen zusammen für die Puppen. Wenn wir jeden Morgen weg müssten, hätten wir keine Zeit dafür.

Csongor liebt es, sich anzuziehen. Er muss immer schön sein, vor allem, wenn Besuch kommt. Er hat jeden Tag eine neue Lieblingshose. Er braucht lange, bis er angezogen ist, bis wir frühstücken können. Dann sind alle schon sehr hungrig und nervös vor lauter Hunger. Aber zuerst ist immer das Spiel. Wenn Gelegenheit zum Spielen ist, und das ist zuhause immer so, dann vergessen sie zu essen.
Inzwischen sind Zsuzsa und Misi gekommen. Wir helfen uns gegenseitig, dass wir Mütter etwas arbeiten können (als wäre das Leben mit den Kindern nicht voller Arbeit. Ich will eigentlich die Tätigkeiten nicht in Arbeits- und "Mutterzeit" unterscheiden...).
Es war gut, sich zu treffen, miteinander zu reden, gemeinsam zu frühstücken. Dann ging ich runter ins Büro, um zu arbeiten. Zsuzsa hat das Mittagessen zubereitet (=in der Küche gearbeitet. Eigentlich würde ich am liebsten das Wort "Arbeit" ganz weglassen).
Die Kinder spielten zusammen, Rollenspiele, gestern spielten sie Laden. Sie bastelten ihre eigenen Geldscheine. Auch turnten sie an den Ringen herum.
Bis hierhin war dies unser halber Montag. Das Mittagessen, das Zsuzsa bereitet hat, war wunderbar, und ich kam gut voran mit meiner Arbeit. Hajnalka, und natürlich die anderen Kinder, haben gelernt. Was sie gelernt haben, dass können wir nur ahnen. Wir schreiben ein Tagebuch für Hajnalka. Und schreiben dabei eine Lerndokumentation für die Schulen. Dazu brauchen wir die Stichwörter, die ich zu jedem Blogeintrag mache. Dies sind die Titel der Lehrpläne, die wir den Zuger Schulbehörden eingereicht haben.

Kenyérsütés * Brotbacken

2008-09-08T08:05:00.000-07:00

Végre megvettük a malmot. Elkezdtünk írni egy kenyér sütési naplót. Ki akarjuk kísérletezni, hogy hogyan, mivel, mennyivel csináljuk a legjobb kenyeret. Sütéskor, főzéskor összeszámolunk, levonunk, osztozunk, szorozunk.
Az hogy együttműködnek-e a gyerekek a konyhában, vagy sem, nagyon attól függ, hogy éppen már benne vannak-e egy játékban, vagy még éppen nem. Múlt csütörtökön éppen elkaptam egy jó pillanatot, és mindenki nagy munkába kezdett velem együtt! Endlich haben wir die Mühle gekauft. Wir haben auch angefangen, ein Brotbacktagebuch zu schreiben. Wir wollen im Experiment rausfinden, wie, womit und mit wie viel wir das beste Brot backen. Beim Kochen und Backen wird addiert, subtrahiert, dividiert, multipliziert.
Ob die Kinder in der Küche mitmachen hängt stark davon ab, ob sie schon in ein Spiel vertieft sind, oder nicht. Letzte Woche Donnerstag habe ich einen günstigen Augenblick erwischt, und sie halfen alle tatkräftig mit!

A mi házunk * Unser Haus

2008-09-05T03:00:00.000-07:00

Hajnalkával együtt írjuk ezeket a bejegyzéseket. Legalábbis elmondom neki, és együtt elolvassuk, amit írtam. Nem mindig érdekli, amit csinálok, mert éppen nagyon benne van egy játékban. Olyankor nem zavarom. Tegnap eldöntöttük, hogy a rajzot, amit éppen csinált, feltesszük a blogra. Bemutatja a házunkat. Rajta van minden.Wir schreiben diesen Blog mit Hajnalka zusammen. Oder besser ausgedrückt, ich sage ihr, dass ich einen Blogeintrag mache, und wir lesen zusammen, was ich geschrieben habe. Nicht immer ist sie interessiert daran, weil sie eben in ein Spiel vertieft ist, dann störe ich nicht weiter. Gestern haben wir zusammen entschieden, dass wir die Zeichnung, die sie eben gemacht hatte, einscannen und hochladen. Es zeigt unser Haus. Es ist alles da.

Kezdet * Anfang

2008-09-04T06:43:00.000-07:00

Kezdem akkor írni ezt a blogot. A célom vele, hogy betekinthessen az otthon-/szabad/és természetes tanulásban az, akit érdekel a téma. Néhány szóban, amit általában a mindennapok megengedik, nehéz elmondani és megértetni, hogy miről is szól az unschooling. Ahány szabadon tanuló család, annyiféle módon lehet csinálni. Már régóta tervezem, de idő hiányából halogattam. Nem lett több időm, de elsőszülött kislányunk Hajnalka hivatalosan iskolás lett. Itt az ideje, hogy végre írjunk magunkról. Igaz, a tanulást nem most kezdte, hanem már amikor megfogant. Érdekes, hogy kialakult az emberekben olyanfajta gondolkodás, amiben a tanulásnak csak az iskolában a helye. Vagy inkább olyan gondolkodás, hogy a gyerekeknek az iskolában a helyük. Ezt személyes beszélgetésekben tapasztalom. Hogy máshol is lehet tanulni, és máshogyan felnőhetnek gyermekeink, és hogy az iskola csak egy út sok más út közül, ezt kívánom itt bemutatni.

Endlich beginne ich also, diesen Blog zu schreiben. Mein Ziel mit diesen Einträgen ist es, einen Einblick in das Lernen zuhause und in das freie/natürliche Lernen zu ermöglichen. Es ist schwierig in wenigen Worten, die der Alltag normalerweise erlaubt, zu erklären, was Unschooling ist, und wie es funktioniert. Es gibt soviele Arten, Unschooling zu praktizieren, wie viele Familien es gibt, die es praktizieren. Ich plane schon seit langem, diesen Blog zu schreiben, aus Zeitmangel habe ich es aber immer wieder verschoben. Ich habe jetzt nicht etwa mehr Zeit, aber unsere erstgeborene Tochter Hajnalka ist jetzt offiziell Schülerin. Natürlich lernt sie nicht nur seit diesem Herbst, sondern seit sie gezeugt wurde. Interessant, dass der heutige Mensch denkt, dass jetzt, mit 7 Jahren, die Schule und damit auch das Lernen fürs Leben beginnt. Auch ist ganz fest in unseren Köpfen verankert, dass der Platz für Kinder dieser Welt die Schule ist. Dies erfahre ich jedenfalls oft in persönlichen Gesprächen. Hier schreibe ich also, um zu zeigen, dass die Schule nur ein Weg von vielen ist, und dass unsere Kinder auch anders gross werden können.